Nyirkos téli estén, amikor a köd a ruhánk alatt a csontunkig hatol, és Ádvent fényei megvilágítják a világváros hídjait, hosszan villamosozva jutottunk el a Meseboltba. Lizi útközben többször mondta, utálom a ködöt és a nyirkos időt, a kabátom, pedig biztosan nem veszem le, ha bemegyünk, mert teljesen átfagytam. A Mesebolt ajtaján piros masnikkal díszített zöld koszorú, bent a kellemes melegben megannyi szék, megannyi felnőtt, gyerek, és könyvek. Egyért jöttünk most ide, egyetlen könyvért, a királyfisért. Meghallani, hogy születik meg egy királyfi szavakban és rajzokban. Hogyan hoz világra gondolatban és rajzban két nő egyetlen királyfit. És valójában valamennyi királyfit, aki jön-megy széles-e világban. Valamennyit, azt is, aki még nem tudja, hogy királyfi, aki majd megtudja egyszer, és azt is, akinek fogalma sincs a királyfi-létről. Arról, hogy a királyfiúknak útra kell kelniük, hogy megmérettessenek, hogy próbákat álljanak ki, és a titok nyomára juthassanak.

Ebben a mesében a királyfit azért gyötri szomorúság, mert képtelen visszaemlékezni, hol volt ő, mielőtt megszületett. A titok keresésére nem paripa hátán indul: él a birodalmában két holló, Gondolkodó és Emlékező, akik segítségére lesznek. Velük száll föl az égbe, ahol találkozik az ég legkülönfélébb madaraival, akik mind egy-egy titkot jelképeznek, és akik ezeket a titkokat már mind elmondták egyszer a királyfinak, mielőtt megszületett.

Két nő ül egymás mellett. Az Író és a Rajzoló. Az Író kezében Holdszínű rózsák, a Rajzoló közelében egy kép a falon: a Királyfi, aki a tóparton búslakodik. Kamaszos testtartása, szélfútta haja, ruházata időtlen, bánata és biciklije nagyon is mai. A Rajzoló kamaszfia ihlette magány, kérdés, és keresés. A folyamatosan Gondolkodó és a folyamatosan Emlékező hollókkal olyan tudás tárul fel a búslakodó Királyfi előtt, ami mindig is birodalma, belső világa, személyisége, lelke része volt, birtokolva ezzel elméjének és emlékezetének teljességét. A titoktudás megszerzésével szimbolikusan pedig valódi beavatáson vesz részt a halál és az újjászületés misztériumában: erre utalnak birodalma hollói, a lélekszállítók, a két világ közötti közvetítők.

A királyfi valójában születésekor magával hozta és mindig is magában hordozta mindazokat a mesei erényeket, amelyeket a madarak képviselnek. „S hogy ne feledkezz meg egyik titokról sem, a fejed fölött repkedő madarakat is segítségül kaptad. A többi rajtad múlik” – mondják a hollók.

Ülnek a nők és királyfikat szülnek.

A többi a Királyfikon múlik.