Bemutatkozás

Voltam gyerek.
Régen. Egy varázslatos világban, ahol álomba merülve a kezem egy biztonságot adó kéz fogta. Az ágyam alá hajnalban bozontos kutya költözött, és az ajtó előtt nyári reggeleken nagy zöld békák csattogtak. Az udvarban apró illatos almák hullottak a fűre, és a déli harangszó messziről érkező hangjainak sem sikerült megrövidíteni a végtelenül végtelenbe nyúló napot. A végtelen időt.

Vannak gyerekeim.

És egyszeriben elkezdtük számolni az időt. Az időt, ami a megszületésükig telik el, aztán ami az óvoda elkezdéséig, majd az iskola végéig. Ősztől tavaszig, Karácsonytól karácsonyig. Mértük az időt a kinőtt ruhák hosszában, a bizonyítványok olvasásában, a nyári táborozások, a nyaralások hosszában. A ribizli meg a sárgabarack érésében. A menésünkben vagy a maradásunkban. Életünk megannyi színes meséjének hosszában.

Vannak gyerekek körülöttem.

Próbálom értelmezni a fájdalmaikat, érezni az érzéseiket. Megérinteni és elengedni őket.
Gyerekorvos vagyok.

És vagyok még meseolvasó, szoknyában kerekező biciklista, fazekas-tanonc, fonottkosár-gyűjtő, kertész, rajzoló, író, beszélgető, utazó, gyalogló, nézelődő, szemlélődő, hallgató, üldögélő.
Úton lévő.

És örülök a találkozásoknak.