Dr. Lengyel Boglárka, a mesélő doktornéni

Az alábbi cikk az antalvali.com oldalon jelent meg.

“Hogy bírod ennyi energiával a házi gyermekorvosi praxis mellett? A környezetemben élő orvosok többsége alig várja, hogy hazaérjen, feltegye a lábát a zsámolyra, és üveges szemekkel nézzen kifelé a fejéből!”

“Nálam ez öt percig van, amikor hazaérek, aztán elkezdenek forogni a kerekeim, hogy mit, hogyan kellene csinálni.”

Mesetandem_IMG_3469Dr. Lengyel Boglárkát egy hete ismertem meg, amikor a Bionomba jött bemutatni nekünk a saját fejlesztésű sópárnáját, két kolléganőjével karöltve. Ámulattal hallgattam, ahogy beszéltek a meseterápiáról, a sópárnáról és annak bájos huzatjáról, amit a legnagyobb műgonddal festettek és gondoltak ki. A rajta szereplő böszmefejű kis kuckólakók meséltetik a gyerekeket szüntelenül. Ahány gyerek, minimum annyi mese egy kis képből.

Aztán a napokban találkoztunk az Alexandra kávézójában. Bogi ragyogó tekintetű és nagyon szelíd, mosolygós nő. Dunaújvárosban járt oviba és iskolába, majd a Pécsi Tudományegyetemen kezdte orvosi tanulmányait, és végül a SOTE-n végzett.

A kistarcsai kórház gyermekgyógyászatán szakvizsgázott. Itt nagyon jól érezte magát, sokat segítettek neki, és azonnal mélyvízbe is dobták, megkapta a Gasztroenterológiai Osztályt.

1993-97 között volt egy kis szünet a szakmai életében, mert megszületett két gyerkőce. Aztán a Czeizel Intézetben dolgozott. Ezt az időszakot nagy figyelemmel hallgattam, mert nagyon izgalmasnak véltem.

Utánkövetéses programokban dolgozott, szám szerint kettőben.

  • Korai kezdetű szív- és érrendszeri betegségek
  • Allergia prevenció

A cél az öntevékeny egészségtudatos szemlélet kialakítása volt. A prevencióra mindig is kevés támogatás jutott, de a három-, nyolc- és tízéves utánkövetésekben nemcsak a gyermeket lehetett látni, hanem a szülői követés is adott volt. A szülők gyakran a gyermekeikért változtatnak az életmódjukon.

Amit eddig leírtam, szinte akármelyik gyermekorvosunk életútja lehetne.

De Lengyel Boglárka mitől Lengyel Boglárka?

Hát például Ő az a kislány, akit tízévesen az albán lápvilág élete érdekelt, és annak összehasonlítása a Balaton élővilágával. Tízévesen albánul tanult, és nem véletlen a vonzalma a Teréz Anya Szeretet Misszionáriusai rend felé. Csak nagyon komoly ráhatásra nem indult el Kalkuttába. De ha nem Kalkutta, akkor irány India! Bharata natyan táncot tanul, és megszállottan jógázik. A Himalájába elvonult jóga táborba, gyerkőceire addig Édesapjuk vigyázott.

Én imádom azokat a nőket, akik bátrak nem benne ragadni egy szerepben! Bogi ilyen! Számomra megindító jelenség.

– Honnan jött a homeopátia?

– Mikor Marci fiam (a kisebb) először beteg lett, én elmentem a patikába, hogy szteroidot vegyek, amit a klinikán belélegeztetve használtunk a gyerekeknél. Ez volt a bevett gyakorlat. A patikus közölte, hogy olyan nincs, azt csak kórházi gyakorlatban használják. Én meg álltam tanácstalanul, hogy akkor mit vigyek Marcinak? A patikus kérdezte meg, hogy ismerem-e ezt a homeopátiát?

– Soha nem hallottam róla. Elmondta, hogy ha érdekel, nagy szerencsém van, mert épp egy francia homeopata szervezet tart itt képzést, plusz egy magyar képzés is épp ezidőtájban van.

– Ennek már 18-19 éve. Ez egy hároméves képzés volt, és a végén a franciák kértek, hogy oktassak. 1999-2000 között orvosoknak, védőnőknek, gyógyszerészeknek tartottam homeopata képzéseket.

– Hogy lettél háziorvos?

– Nem akartam én háziorvos lenni! A nyugdíjba vonuló háziorvos meglátott, kiderült, hogy Édesapám kollegája volt, és azt mondta: Neked adom a praxisomat. Végül is jól jött ki, mert a Czeizel Intézetben már nem is sokáig maradhattam a támogatások hiányában. Így elfogadtam a hetedik kerületi praxist.

Bogival ültünk és beszélgettünk, csapongtunk és meséltünk. És már el is jutottunk a mesékhez. Ez a téma engem borzasztóan érdekelt, mert egy órát álltam a könyvesbolt meserészlegén, hogy Hangának mesekönyvet vegyek, majd sarkon fordultam. Elképesztő mennyiségű mese van a piacon, és én képtelen voltam választani.

Bogi mesélt a test és a lélek szoros viszonyáról. Ha valóban ilyen szoros viszonyban vannak, akkor vajon a mese tud-e működni, mint homeopátiás szer?

Boldizsár Ildi átküldte egy-egy páciense meséjét, Bogi a mese karakterből kiválasztotta a homeopátiás szert, majd a pácienst elküldték egy független homeopatához, aki megkereste a páciens alkati szerét, és az esetek túlnyomó részében ugyanaz volt, amit Bogi a mese alapján is ajánlott.

Még most is borsódzik a hátam, ahogy ezt írom! Hiszen ez csodálatos! De innentől kezdve mit meséljek a gyerekeimnek? Kissé kétségbeesve kérdeztem.
Bogi azt mondja, a klasszikusokban megvan minden gyermeknek a kérdéseire a válasz.

– Minden élethelyzetnek megvan a meséje, Rónai Róberttel így állítottuk össze a 14 meséből álló CD-t, Bátorító mesék címmel. A szeparációs szorongás tüneteit sorakoztatja fel. Mostanság nagyon nagy hangsúlyt kap a tudattalan. Pedig nem a tudattalanunkkal dolgozunk, hanem a tudatunkkal.

– A múltunk “már nincs”, a jövőnk “még nincs”. A Mostban vagyunk! A mostunkkal kell dolgoznunk. Itt az Eckhart Tolle féle mostról beszélek. Létrehoztunk egy Most Klubot felnőtteknek, és nagyon hiánypótló lenne egy Most Klub vagy akár könyv a gyerekek számára, hogy megtanuljanak a mostjukban maradni. A félelmeink és a szorongásaink két olyan pólus között mozognak, amire vagy már nincs ráhatásunk, vagy még nincs…

Ámulattal hallgattam Bogit, és ebben a pillanatban döntöttem a gyermekeim háziorvosának leváltásáról! “Másnap reggel meg is látogatom Vincével!” De erről később.

Beszéljünk picit a sópárnáról. Honnan jött az ötlet, hisz a só gyógyító erejéről már a nagyanyáink nagyanyja is tudott, különböző fülfájások esetén…

– Honnan jött az ötlet, hogy sópárnát készíts?

– Rengeteget lehet hallani a himalája sóról, hogy az mennyire jó és remek. Elkezdett érdekelni, hogy hazánkhoz közelebb nincs-e olyan sóbánya, ahonnan lehetne sót szerezni, és gyógycélra felhasználni. Mert hatalmas marketing a himalája só, de őrületes költsége van ideszállítani, és nem akartam elhinni, hogy nincs közelebbi sónyerő hely. Ami talán nincs agyonmarketingezve, és nincs akkora húzóereje, mint annak, hogy a Himalájából származik… no, de nem őrültség, ilyen távolságból valamit elhozni?

– Így elkezdtem kutakodni, és ugyan tudtam a parajdi sóbányáról, de azt is már marketingezik rendesen. Eszembe jutott, hogy az Édesapám elvitt gyerekkoromban Lengyelországba, egy sóbányába. Ez volt a wieliczkai sóbánya. Felvettem a kapcsolatot velük egy lengyelül jól tudó barátnőm segítségével, és kiderült, hogy van egy miskolci forgalmazójuk.

– Vicces volt, ahogy bemutatkoztam – Lengyel – és egy lengyel bányából szerettem volna sót.  Meglett a só, 🙂 de már a Cd-hez is dédelgetett vágyamat, az illóolajat nem tudtam megfinanszírozni.

– Most viszont összeállt a tökéletes aromaterápiás sópárna. Az első párnákat én varrtam, sok-sok százat.

Itt elérzékenyült kicsit Bogi hangja. Én csak hallgattam, és itt ötlött fel bennem a kérdés, amit a cikk elejére írtam… Honnan van ennyi energia benne? Itt van még a félelmetesen jó Dr. Mami sorozat is, amelyben Bogi hihetetlen finomsággal csempészi vissza a bizalmat az önmagukban nem bízó Édesanyák életébe.

A képzés is remek ötlet, amelynek lélektani értelemben hatalmas emelő ereje van a kompetenciájukat vesztett anyák körében.

Lassan el kellett búcsúznom Bogitól, mert várták a gyerkőcök a Péterffyben.

Vincus másnap reggel jó csúnyán köhögve ébredt, írtam Boginak sms-t, és megkérdeztem, mikor rendel, és hogy megnézné-e Vincét. Válaszolt, mentünk is hozzá. Vince nyugodt és higgadt volt Bogi társaságában. Bogi pedig beszélgetett vele. Az első gyermekorvos, aki megvizsgálta a fiam, és nem tőlem kérdezte meg, hogy mije fáj, hanem a gyerekemtől…

Mondta, hogy miket kellene ennie, innia, kérdezte, hogy kipróbáljuk-e a homeopátiát. Nekem nincsen sem meggyőződésem, sem ellenérzésem a homeopátiával kapcsolatban. Soha nem használtam sem a családom, sem a munkám kapcsán. Dúlaként tanultam homeopátiát, de sosem használtam, mert túl átfogó és nagy tudománynak véltem, és nem tanultam tovább a témában, így nem éreztem magam magabiztosnak ezen a területen.

Kérdeztem Bogitól, hogy esetleg nekem is segítene-e, mert öt hete képtelen vagyok kikecmeregni egy torokfájásból. Azóta hol jobb, hol rosszabb az állapotom, de semmiképpen sem tökéletes. Egy nagy lámpa alatt mondtam én is az “Á”-t, és nekem is javasolt jó pár golyócskát.

Láss csodát, három nap alatt meggyógyultam. Vince még picit köhög, de ma már az iskolapadban ül. Aki ismer minket – pl. Vali -, az tudja, hogy Vince és én elképesztően makacs betegségeket tudunk magunkra húzni, amiből rémesen nehezen kecmergünk ki. Kis túlzással “csodálatos” gyógyulásunkat én nem éppen a homeós bogyók számlájára írnám, bár biztos sokat segítettek.

Ha a mese, mint olyan homeopátiás szer, akkor meg merem kockáztatni, hogy Boglárka személye is épp ilyen erővel tud gyógyító lenni. Semmilyen betegségtudatot nem táplál a jelenléte az orvosi rendelőben, orvosként. Úgy beszélgetett Vincussal a takony színéről és állagáról és a torkában lévő manókról, hogy egyikünknek sem az jött le, hogy mi most itt betegek vagyunk! Ez – azt gondolom – önmagában gyógyító! A kicsi cukrocskák, ahogy Vince nevezi, pedig nagy segítségek voltak nekünk az elmúlt napokban.

Vince azt mondta, hogy Bogi néni nem orvos, hanem cukorkás néni. 😀

Köszönöm a találkozásokat Bogi!

Ani