Kórházban vagy otthon?

Ti hogy érzitek, hogy szülnétek szívetek szerint?

Elfogadott, hogy a gyerekek többsége manapság kórházban születik.

Vagy természetes úton, vagy császármetszéssel. Jól felszerelt kórházakban, ahol minden szükséges beavatkozás azonnal elvégezhető.

Szerencsés esetben ott lehet a szülésnél az apa, vagy egy dúla, van “más” szoba is, nemcsak a szülőszoba, nem vágják el a megszületés után azonnal a köldökzsinórt, ráteszik a babát az anya mellére, nem mosdatják meg azonnal, amint megszületett, és később sem viszik el éjszakára a babát.

És talán nem végeznek gátmetszést sem a szülés közben.

Még emlékszem, 20 évvel ezelőtt 3 óránként kaptam meg a gyerekemet a szoptatásra. És utána el is vitték a csecsemősök. Aztán kiballagtam az újszülött osztály folyosójára és megnéztem a “szégyentáblát”, ahol a sok 0 sorakozott. A gyerekem nem szopott semmit… a mérleg szerint… én meg csak álltam ott és sírtam.

Teljesen legális és törvényileg szabályozott az otthonszülés.

Bábapraxisok alakultak, bábák, dúlák, és a családtagok a segítők.

Több alkalommal is vizsgáltam otthon született kisbabákat, nem sokkal születésük után.

Vizsgáltam napvilágnál, villanyfénynél és elemlámpánál, amikor elment az áram. Hétköznapon, hétvégén és karácsonykor.

Tudom, hogy több orvoskollégám nem támogatja az otthonszülést.

Azt gondolom, hogy nem is fontos támogatni.

Csak elfogadni.

Hogy valaki jól megfontoltan él a törvény adta lehetőséggel.

És otthon szül.

Ha lehetne még gyerekem, otthon szülném meg.

Mint a dédanyám a nagyanyámat, és mint a nagyanyám az anyámat.

És ott lenne velem az a férfi, akit szeretek, aki a gyerekem apja, és el sem mozdulnánk egymás mellől:-)