8372

Nyári eső

Mintha annak az utcának nem is lett volna neve.
Aszfaltútról kanyarodott az öreg autó a döcögős földútra. A hepehupás szántásra árnyékot
vetettek a csomagtartóra rögzített biciklik a tikkasztó déli napfényben. Az utolsó kanyar után
fás, bokros remész, aztán egy drótkerítés, mögötte a fehérre meszelt falú ház.
Egyik oldalán cseresznyefa. Másikon körte. Talán.
Szemérmetlenül lépkedett egyre följebb a cseresznyefa ágain. A türkiz szoknyát simogatták a falevelek. Kosarat akasztottak az ágakra, szárastul gyűlt bele a cseresznye.
Üvegekbe került a gyümölcs. Télire lett volna. De túl forrón ömlött rá a cukros lé. Újra és újra elpattantak a befőttes üvegek, és folyt az édes szirup mindenfelé.
Szürkület volt már, amikor az ajtó előtt a füvön megállt, éppen csak megtámasztotta a biciklit.
Váratlanul zuhatagban kezdett ömleni a víz. Szanaszét fröcskölt és pillanatok alatt elázott az
égszínkék ruha.
Aznap este édes esőcseppek kopogtak a majori ház ablakán.