Sidney a túloldalon

Délelőtti negyedóra egy kávézóban.
El kellett mennem valahova. Aztán megint valahova és a kettő között lesz 15 perc.
És akkor jön az érzés, hogy ez épp elég idő itt megállni. Legyen egy kávé, egy saláta.
Tegnap délután óta nem ettem.
A szomszéd asztalnál Hérakleitoszról beszélnek.
Arról, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.

Furcsa feszülés épp ezen környékben, ahol vagyunk, ahol köpések, kutyahúgy és kutyaszar között járunk, van egy ilyen házikó Hérakleitosszal és a biogazdálkodásból származó ételekkel.
Csönddel, néha halk zenével, letisztult formákkal, aranyra festett mennyezettel. Mindannyiszor, amikor itt járok, fölnézek erre az aranyszínű plafonra, és azt gondolom, aranyszínű ég van a fejem felett.

Hérakleitosz mondatát annyiképpen próbáljuk értelmezni.
Helyzetekre, itt éppen a gondolatokra.
A szomszéd asztalnál, éppen gondolatokra.

Nem gondolhatunk ugyanúgy, ugyanazt mindig …
Most nem is értem. Aztán jön a további értelmezés, hogy a gondolat-folyam halad, mint a folyó, mondja a Hérakleitosz idéző. Nem gondolok semmit. Csak hallgatok. Mi kerekedik.
Aztán elvesztem a fonalat, vagy inkább a folyót…

Ülök itt. Megittam a kávét, el kellene indulnom.
Az ajtóhoz közeli asztalnál, az ajtó ritkán nyílik, de ha igen, a decemberi szokatlanul enyhe idő érzete jön be rajta. A zene ugyanaz, mióta itt vagyok, ugyanaz szól.
Végtelenítve, mint egy mantra.
A papírzacskóban kenyér, az ebédem. Sütőtök-krémes kenyér.

A falon fekete-fehér képek, gazdákról, akik elhozzák a terményeket ide. Biokert.
Ez van az egyik fotón. Egy férfi a mezőn, térdig a vetésben, a kezében fogja a ló kantárját.
Az ablakon át, a fotó mellett épp az utca túloldalára látok. Biciklis bolt van a túloldalon.
Meg egy autó. K és R betű van a rendszámtáblán.
Voltak hetek, amikor azt képzeltem, ha ilyen betűket látok az autókon, K és R,
az olyan mintha a Rolf.üzenné: itt vagyok, Rolf Kohler, itt vagyok, Neked, messziről is.
Itt van az autó a RK-val kint. Meg a ló a fotón.
Meg én az ajtó közelében egy asztalnál.
Nézek kifelé.