A lázról

Lázról általában 38,5C fölötti testhőmérsékletnél beszélünk. Természetesen vannak egyéni különbségek annyiban, hogy akinek magasabb az alap testhőmérséklete, annál a láz is magasabb testhőmérsékletnél “kezdődik”.
Fontos, hogy ismerjük ezt az egyénre jellemző alaphőmérsékletet, és tudjuk azt, hogy ez reggel és este még egy néhány tized fokkal emelkedhet teljesen normálisan is. Este pl. az úgynevezett mozgási hipertermia, a napközbeni izommunka este leadott hője miatt.
Fontos, hogy a hőmérsékletet jó és megbízható mérőműszerrel és jó technikával mérjük. Az elemes hőmérők egy idő múlva már nem adnak pontos értéket, a fülhőmérő, ha nem a dobhártya felé irányítjuk, szintén fals értéket ad. A homlokhőmérő a bőrhőmérsékletet méri, pedig mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyi az úgynevezett maghőmérséklet, vagyis az az érték, amelyen a belső szerveink a testünkben működnek. Ennek a meghatározására megbízhatóan a végbélben mért érték használható. Higanyos hőmérő már nem kapható a patikában, de ahhoz hasonló elven működő más folyadékot tartalmazó hőmérő igen. Javasolom, hogy ezt használjátok lázmérésre.

A láznak vírusos és baktériális fertőzések esetében is nagyon fontos szerepe van a kórokozók elpusztításában, hiszen a kórokozók “nem bírják” a magas testhőmérsékletet. A lázzal a szervezet valójában saját magát próbálja gyógyítani. Az idejekorán elkezdett gyógyszeres lázcsillapítás valójában utat enged a kórokozók szaporodásának, és a betegség súlyosbodásának. Olyan, mintha a betegre rányitnánk az ajtót és az ablakot és azt mondanánk: tessék csak, tessék csak, jöhet a többi kórokozó, szabad az út! Ameddig a gyerek testhőmérséklete nem éri el a 38,5C-ot, az általános állapota jó, nem elesett, nincsenek fájdalmai, folyadékot is elfogad, lehetőség szerint ne adjunk lázcsillapító gyógyszert. Kísérjük figyelemmel a Csemeténk állapotának változását, és ne öltöztessük túl. Sőt, esetleg inkább legyen rajta egy réteggel kevesebb ruha, hogy a hőleadást segítsük.
39 C fölött további gondos megfigyelés mellett – általános állapot, folyadékbevitel – szintén a hőleadást segítendő figyeljünk arra, hogy ne legyen túlöltöztetve, készítsünk a számára egész test hűtőborogatást, végtag vagy törzsborogatást, hűtőfürdőt. Ültessük kellemes fürdővízbe,- sőt együtt is beülhetünk vele oda – amilyen hőmérsékletűben fürdetni is szoktuk, majd fokozatosan hűtsük 26-28 fokra.
39,5 C fölött, ha a gyermek közérzete romlik, nyűgösebb, izgágább, elesettebb, bágyadtabb, sírósabb lesz a láz, a fájdalmak és a rossz közérzet miatt, a hűtőfürdővel együtt adhatunk lázcsillapító gyógyszereket. Kúp, szirup vagy tabletta formájában.

Általában hasonló hatóanyagú gyógyszereket 4 óránként adunk ismételten, ha szükséges. Különböző hatóanyagúakat 2 óránként, váltakozva. Mindenkinek megvan az a hatóanyagú lázcsillapító, ami nála működik. Ne törekedjünk levinni a testhőmérsékletet túl gyorsan és túl alacsonyra. A gyorsan hűtött fürdő miatt a gyerekek ujjacskái hirtelen ellilulnak, bőrük márványos lesz, és nagyon tiltakoznak a fürdőben maradás ellen. Ez a vérkeringésüket is megviseli, hiszen nagyon gyors erős összehúzódás alakul ki a bőrben.
Maradhat a testhőmérséklet csillapítás mellett is 38 C körül. Ezt a gyerekek nagy része kiválóan elviseli és a kórokozók pedig hamarabb eltűnnek a szervezetből.

A lázas gyerek legtöbbször nem kíván enni. Nem is kell erőltetni! A szervezete most nem az emésztéssel van elfoglalva, hanem a kórokozók elleni küzdelemmel. Ha van olyan étel, amit nagyon szeret, kér és kíván, adjuk oda neki. A szervezete biztosan tudja, miért van akkor, ott, arra szüksége.
A nagy fehérjetartalmú ételeket lázas állapotban nehezebb emészteni, ezért ezeket lehetőség szerint jó kerülni: a tehéntej és a tejtermékek ilyenek.

Lázcsillapitó allopátiás gyógyszerek a szervezetben a hőszabályozó központ érzékenységét állítják át, emellett néhánynak fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása is ismert. A homeopátiás szerek nem lázcsillapító szerek, hanem lázra ható szerek. Úgy választjuk ki őket, hogy megfigyeljük, a lázas gyerek tüneteit: gyorsan vagy lassan emelkedett-e a láza, hirtelen, vagy fokozatosan csúszott bele a betegségbe, izzad-e vagy száraz a bőre, sok folyadékot kíván vagy éppen nem hajlandó inni. Kipirul-e a bőre vagy sápadt. Nyugtalan-e vagy bágyadt. Köhög, náthás-e, hasmenése van-e? És ezek alapján választjuk ki az ő saját testére, saját betegségére és saját lázára ható homeopátiás szert.

Végül de nem utolsósorban nagyon fontos, hogy a végbélben mért testhőmérsékletből sose vonjuk le azt a bizonyos 0,5 fokot, amit olyan sokszor tanácsként hallunk. Mert ha levonjuk, akkor nem azt a maghőmérsékletet kapjuk, ami a számunkra fontos, hanem a bőrhőmérsékletet. Márpedig számunkra az a hőmérséklet fontos, amelyen a testünkben bent a szerveink működnek.