MeseTandem – Bátorító mesék – Így készült

Hogyan készül egy MeseTandem – Bátorító mesék?
Egy nem szokványos tandembicaj alkatrészei.


A gondolat

A gyerekek a rendelőben egyre gyakrabban kérték, hogy hosszan beszélgessünk. Kicsik és a nagyobbak is kérték.
Beszélgettünk.
Aztán később azt kérték, hogy meséljek. Hoztak mesekönyvet, hogy meséljek abból.
Olvassál! Így szólt a kérés.
Ekkor gondoltam először arra, hogy odaadom a hangomat, hogy hazavihessék, mert a rendelőben a mesélés nem lehet hosszú. Nem lehet olyan hosszú, amilyen hosszúnak ők szerették volna.
És ekkor gondoltam egy mese CD-re.
A Doktornéni meséire.
Ez a gondolat sokáig csak gondolat maradt. Egy lehetőség, hogy majd valamikor. Talán.

 

Az anyag

Ezt a valamikort, ezt a talánt egy Jóga Nidra kurzuson gondoltam tovább, amikor Robival találkoztam. Ő is évek óta sok gyerek közelében töltötte a napjait tanárként és jógaoktatóként.
Neki beszéltem arról, hogy miképp segíthetnének a mesék a gyerekek szorongásának, félemeinek, bizonytalanságainak oldásában, az érthetetlennek tűnő helyzetek, a problémák továbbgondolásában, a kiút megtalálásában, az élethelyzetek értelmezésében.

 

A méretezés

Éreztem azt, hogy a mesék megszólaltatásához kell még egy hang. A női hang mellé egy férfi hangja.
A női és a férfi minőség. Külön és együtt, egymás után és egyszerre, különváltan és egybekötve, egymás felé tartva és egymástól menekülve.
Így társultak egymáshoz a hangjaink.

 

A műhelymunka

Egy januári estén mentünk a stúdióba. Nagyon hideg volt és nagyon nagy szél. Erről is emlékezetes lett az az este.
Korábban soha nem voltam hangstúdióban egyedül.
Beszélgetések, interjúk különféle rádiók adásaiban, ezeket a helyeket ismertem már, de így, hogy csak egy mikrofon és én, ismeretlen volt. A mesék első felvétele így történt. A mikrofon előttem, kezemben a papírlap, rajta a mese szövege és én. Nem is sikerült túl jól … Zavarban voltam, egyedül voltam, legalább annyira szorongtam, mint azok a gyerekek, akiknek a meséket olvastam…
Aztán pár nap múlva újra nekirugaszkodtuk. Berendeztük a szobát: nagy puha karosszék, ahova bekucorodtam, körben gyertyák, egy lámpa, amely éppen megvilágította a papírlapot, és Robi, ahogy ül előttem mezítláb a puha szőnyegen, és azt mondja: most képzeld azt, hogy én vagyok a gyerekek.
Aztán helyet cseréltünk. Ő ült át a puha fotelba, az ő papírjait világította éppencsak a lámpa, én ültem a gyertyafényben és voltam a gyerekek.

Ami így született, azt hallhatjátok a CD-n. Ez volt a második és egyben az utolsó felvétel is. Abban maradtunk, amikor visszahallgattuk, hogy jó lesz. Így marad.

 

Az optimalizálás

A zenék a meseolvasás közben születtek. A stúdióban volt néhány kisebb-nagyobb hangfal. Robi ráült az egyikre, és elkezdett rajta dobolni. Gábor az éppen kiürült kólás üvegből rögtönzött hangszert úgy, ahogy azt gyerekkorunkban próbáltuk. Az üveg szája fölött fújta el a levegőt. Aztán tapsolni kezdtek, összeütöttek fa dobverőket, ottmaradt kávéskanalakat, tárgyakat, amelyeket találtak maguk körül hangszerként használtak. Aztán hosszan nevettünk. Minden egyes hang megtalálta a helyét a mesék között.

 

Elnevezés

A cím volt Kerembóda, Kacskaringó, és még annyi minden, amire már nem is emlékszem. Míg végül egyszercsak meglett a Mesetandem. Akkor, amikor rátaláltunk erre a címre, teljesen egyértelműnek tűnt, hogy ez az igazi. Hiszen az egész annyira a tandem leképezése. A létünk, a hangjaink, a mesék és a zenék váltakozása, mint az egész élet. Egy igazi tandem.
És tagadhatatlanul azért is, mert mindkettőnk nagy szerelme a bicikli és a bicajozás.

 

A dizájn

Ha már tandem, arra gondoltam, megkeresem azt a magyar gyártót, aki tandembicajt gyárt Magyarországon.
A Schwinn-Csepel az! Lévai Tamásnak írtam levelet a mese CD ötletéről, a Mesetandemről, és arról, hogy szeretnénk egy tandemcangán fotókat készíteni a borítóhoz. De nem ám műteremben, hanem egyenesen a gyárban.
A fotók már meleg nyárban készültek a gyár udvarán és a Duna lejáró utcában. Ott kerekeztünk zsíros papírgalacsinok, eldobált félcipők és kátyúk között. Az épületek zöldre festett falai és az ecetfák előtt.
Megyes Melinda barátnőm, a Kolibri Színház színésznője készítette a képeket.
A borítóért, ami Bor Benjámin munkája, megharcoltunk Robival.
Ő akarta. Én nem. Aztán hagytam magam meggyőzni.

 

Milyen is a tandem-élmény?

Rájöttem:

  •  az irányító kormány elöl van, a második kormányt csak szorosan markolni lehet
  • mókás dolog szoknyában elöl ülni, pedig sokak szerint szoknyában egy nő, egy biciklin nagyon megérinti a lelket (Miklós)
  • mindketten egyensúlyozunk
  • nem tudom abbahagyni a tekerést, csak ha a másik is abbahagyja
  • ha haladni akarunk, egyikőnk sem lazsálhat
  • ha csak poroszkálni, megegyezés kérdése, ki teker igazán
  • ha hátul ülök, valaki után mindig megyek
  • ha tandemen ülök, valaki mindig vihet