Légzésfigyelő: igen vagy nem?

A légzéskimaradás, vagy más néven apnoe jelzésére hivatott a légzésfigyelő. Ha csökken a vér oxigén szintje és megemelkedik a széndioxid szint, a légzőközpont számára ez inger a következő légételre.

A pici babáknál, akiknél a légzőközpont érzékenysége csökkent, nem történik meg a légvétel az emelkedett széndioxid szint hatására. Az elmélet szerint a légzéskimaradás legtöbbször alvás közben következik be. Ezért tartják fontosnak a légzésfigyelő használatát, mert a készülék hosszabb levegővétel kimaradás esetén ingerli a baba bőrét. amellyel levegővételre is készteti. 

A hirtelen csecsemőhalát hozzák összefüggésbe a légzéskimaradással. De a SIDS szindróma sokkal összetettebb annál, minthogy a légzésfigyelő alkalmazásával biztosan ígérhetnék az elkerülését.

Fontos az, hogy az érzékelőről az egészen pici babák is le tudnak ficánkolni, és akkor jön a téves riasztás, – mint ahogy többen írtátok a bejegyzéseitekben – és fölösleges izgalom. Ráadásul a készülék be van kapcsolva a konnektorba, és bár meg kellene kérdeznünk, műszakis apukákat, anyukákat, nekem fenntartásaim vannak azzal, hogy a gyerekek tartósan elektromos berendezésen feküdjön.

De mégis azt mondom, akit megnyugtat, hogy van ilyen készüléke, az használja.

Jó, ha részt vesztek egy gyerek-újraélesztő tanfolyamon is. Nem mintha mindig a bajt kellene várni, sokkal inkább azért, ha bárhol és bármikor olyan helyzetbe kerültök, hogy tenni kell az életért valamit, akkor tudjátok, mit tegyetek.

És ha mindenki az ismeretek birtokában van, akkor élvezze az életet a babájával. És ne rettegjen az éjszakáktól.
Az élet veszélyes üzem.
Egy tanár ismerősöm mondta, hogy a legnagyobb kaland túl lenni a gyerekkoron. Az összes veszélyével együtt. 🙂